HARASZTI MÁRIA
Döglött madarak hullnak
Döglött madarak hullanak az égből
hol a tenger fölött parttól partig ível a szivárvány
fák füst füst
zöld fák zöld füst vagy barna szürke sárga
áthúz felettünk – no nem a nikkel szamovár,
hanem – egy madárraj helyett
az Irakba (vagy máshova) tartó gépmadarak hada
ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss
ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss
ezek vadászgépek,
a nehézbombázók már ott vannak Vietnam óta mindenhol,
villanóbombáikkal mindent elégetnek nyomban,
mint az Enola Gay, amit a múltkor
ki akartak állítani az amik, miért ne tehetnék,
hisz a hatalom arroganciájának nincs határa
még a térképen sem, hiába csóválod fejed-farkad,
no persze hiszen szó nélkül tűrted, s tűröd most is hogy a
nevedben ide-oda küldjenek sudár legényeket, fiakat és apákat.
verjen meg az isten háborúcsinálók – kiáltotta
szép Domokos Anna, de nem figyelt oda senki.
szép új világ, kiberiáda, modernizmus, politika,
újkőkori huncutság, még csak nem is úri,
ma már mindenki politizál, vagy úgy tesz, mintha…
politikai akarat persze sosincs semmire,
csak ígéret hogy Kánaán és nirvána meg mennyország,
ha a bélhúzást kibírjuk még a tizedik bolygó érkezéséig
zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
ez a helikopter, a mobilhálózat erősítőt helyezi a toronyházra,
ne lehessen most már odafentről se megúszni a hullámokat
hullámok, tenger, istenem, de szép is lenne,
ha nem öntenék belé a sok mocskot, ha nem műanyagzacskók
úszkálnának benne halak helyett…………………………….
filhallás után meg tudom különböztetni, hogy a sugárúton,
mikor ütközik kocsi kocsival, és mikor puffan gyalogos
a szélvédőnek
no persze
a csalogányt a pacsirtától én már nemigen tudnám és te sem
a betondzsungel hangjai most másmilyenek,
mint Ima Sumac idejében, vészjóslóbbak és kíméletlenebbek,
mint a tyrannosaurus rex mordulása………………………….
sebaj,
lassan itt az első cyborg, a táncoló robotok kora után kihaló
földünk benépesül robotkutyákkal
és doromboló műszőr macskákkal
amit karácsony előtt már nálunk is árulnak a céda üzletláncok
enni se kell nekik, csak néhány új elem a hátsójukba………………
s az őselem bolyong, és az őrült elnökök egymást túllicitálva
zsákmányolják ki a Föld után a Marst miközben
Ardzsuna ott ül Indra térdén és nézi tehetetlen világok pusztulását
Túl a szavakon
Csak a fájdalom
a zsigereket marcangoló
a felemésztett erő
az öröm
végső rángásai
az ernyedt merítőhálón át
tapinthatatlan minden
érinthetetlen minden
elhallgatott szavak
többé ki nem mondhatók
rejtőznek, lapulnak
elmaradó tájak
és tárgyak hűvösébe
összeroppanva a megfordult idő
halálos ütései alatt
hangtalan üvöltés
a csend
velőig hatol,
beborítja a képeket a falon
az albumokban,
kidobhatóvá válik a jelen
múlt nélküli jövőtlen némaság
órák hangtalan ütése,
begörcsölt mutatók
kimerevített múlt
mozdulatlan jelen
megdermedt a diónyivá zsugorodott térben
jelentés nélküli mondatok
széteső szavak puskaropogása
feléd nyúló kéz melyről
lehámlottak az érzékelő sejtek
szédülés
légszomj
zuhanás bukórepülésben
a pokol hét bugyrán át
a szavak nélküli űrbe
Párhuzamok
álltunk az út szélén a Manderla előtt
apró papírzászlókkal a kezünkben
hallgattuk az önismétlő tanító nénit
viselkedjünk rendesen, ez nagyon fontos esemény
meg kell őrizni a méltóságát és az iskola jó hírnevét
és ha jön a nagy fekete autó,
akkor szép hangosan üdvrivalgjunk
lengessük a kis lobogókat, és skandáljuk érthetően
hogy Tito, Tito!
hadd lássa az elnök bácsi,
mennyire szeretik ebben az országban.
Aztán végül nem volt idő az üdvrivalgásra,
a nagy fekete autók úgy húztak el a kanyarban,
mint a huzat.
Most itt állok jó harminc-valahány évvel később
egy kereszteződésben a város egy másik pontján,
és nézelődöm,
miért nem engedik tovább a kocsisort.
A kereszteződésen túl, az út két szélén,
amerre a szem ellát, iskolások sora apró zászlókkal,
ezúttal sárga-fehérrel, fegyelmezetten várakozik,
hogy majd kellőképpen üdvrivalgjon és
fegyelmezetten integessen, hadd lássa a pápa bácsi,
mennyire szeretik ebben az országban.
Háromnegyed óra sem telik bele,
s a kocsisor elhúz, akár a huzat,
a kivezényelt üdvrivalgóknak és lelkes híveknek
és a kíváncsiskodóknak csak a nagy suhanás jut,
nincs idejük felocsúdni sem.
A közben hatalmasra nőtt kocsisor a szemafor előtt
időről időre belekönyököl a dudába,
mert ők (mi) nem önként várakoznak,
rivallnak és szidják a rendszert.
Ez az utóbbi az egyetlen új vonás ebben a különben
rendszerfüggetlen cirkuszban.
2003. szeptember 12.
Hóesés
Ahogy a nedves
betonon
szörnyethalnak
a pelyhek
úgy olvad
a szürke síkba
a lélek.
Csak a test menekül.
Hasonlítunk.
Kegyetlen vagy te is.
Őszinte. Sérülékeny.
Örök zuhanórepülésben.